A Pisco Sour a dél-amerikai koktélvilág egyik legismertebb itala, ami egyszerre frissítő, citrusos és selymesen lágy. A pisco – ami tulajdonképpen egy borpárlat – aromás, gyümölcsös és gyakran virágos jegyeket hordoz, némi enyhe égetett boros karakterrel, amit a lime savassága kiemel. A perui és chilei kultúrában is mélyen gyökerező ital kiváló példa arra, hogyan képes egy nemzet italban is megmutatni karakterét. A lime, a pisco, a cukorszirup a tojáshab és egy csepp Angostura bitter kombinációja elegáns megjelenést és különleges textúrát kölcsönöz ennek az italkülönlegességnek.
Pisco sour recept
Hozzávalók
- 6 cl pisco
- 3 cl frissen facsart lime-lé
- 2 cl cukorszirup
- 1 tojásfehérje
- Pár csepp Angostura bitter (a tetejére)
- Jég
Elkészítés
- Az összes hozzávalót (pisco, lime-lé, cukorszirup, tojásfehérje) shakerbe tesszük.
- Először szárazon rázzuk (jég nélkül), hogy a tojásfehérje habosodjon.
- Ezután adjunk hozzá jeget, és rázzuk újra erőteljesen kb. 15 másodpercig.
- Szűrjük egy lehűtött, kisebb koktélos pohárba.
- A hab tetejére tegyünk 2-3 csepp Angostura bittert díszítésként – akár egy fogpiszkálóval mintát is húzhatunk bele.
A Pisco sour koktél eredete és története
A Pisco Sour eredete két dél-amerikai ország, Peru és Chile közötti barátságos, de annál hevesebb vita tárgya. Mindkét nemzet a saját nemzeti italának tekinti a Piszkót, és ennek megfelelően a koktél megalkotását is maguknak tulajdonítják.
A legelterjedtebb és Peruban elfogadott történet szerint a Pisco Sour az 1920-as évek elején született Limában, Peruban. Állítólag egy Victor Vaughen Morris nevű amerikai bartender, kísérletezett a helyi Pisco-val, és megalkotta ezt a savanyú koktélt, ami az amerikai sour koktélok (például a Whiskey Sour) ihletésére készült. Az eredeti recept még egyszerűbb volt, csupán Piszkót, lime-levet és cukrot tartalmazott. Később, az 1920-as évek végén, egy másik bartender, Mario Bruiget, aki Morris’ Barjában dolgozott, állítólag hozzáadta a tojásfehérjét és az Angostura bittert a recepthez, létrehozva ezzel a ma ismert, krémesebb és komplexebb változatot. Peruban a Pisco Sour annyira fontos, hogy saját nemzeti ünnepnapot is tartanak a tiszteletére, minden február első szombatján.
Chilében is megvan a saját elméletük a Pisco Sour eredetére. Ők azt állítják, hogy a koktélt már jóval korábban, a 19. század végén, vagy a 20. század elején készítették az északi Piszkó-termelő régiókban. Az ő receptjük általában pisco-t, citromlevet (spanyolul limón de Pica), porcukrot és tojásfehérjét tartalmaz. A két ország közötti különbségek a Piszkó típusában és az elkészítés módjában is megmutatkoznak, de a lényeg, a citrusos frissesség és a Pisco jellegzetes íze mindkét változatban megvan.
Függetlenül attól, hogy melyik országban is látta meg a napvilágot először, a Pisco Sour azóta Dél-Amerika egyik legkedveltebb és legismertebb koktéljává vált, amely a kontinens vibráló koktélkultúrájának hírnöke.






